22 vadonatúj dallal jelentkezett Christina Aguilera, és a dupla CD-nek a beszélő Back To Basics (Vissza az alapokhoz) címet adta, melyet többféleképpen is lehet értelmezni. Egyrészt úgy, hogy Xtina (aki állítása szerint megválik ettől a becenevétől) visszavesz a kihívó rosszlány imázsból, és külsejében Gwen Stefani mintájára, inkább Marylin Monroe-t és az ötvenes-hatvanas éveket idézi.

Ami még fontosabb, zenéjében is a múltba kanyarodik vissza. A Back to Basics hemzseg a régi soul, funk, sőt, dzsesszes utalásoktól, hangmintáktól, és nem fél a harmincas-negyvenes évek zenei világának felelevenítésétől sem.

"Ez egy olyan album, amely egészen kötött, konkrét elképzeléseket tartalmaz. Alapjául olyan híres előadók szolgáltak, mint Billie Holiday, Otis Redding, Etta James és Ella Fitzgerald, akiknek a zenéje a legnagyobb kedvenceim közé tartozott, amikor még kislány voltam" - mondta Christina a lemez fő inspirációiról, és bár ezzel kicsit magasra tette a lécet, az azért nyilvánvaló, szabadulni szeretne korábbi önmagától. Egyrészt a Genie In A Bottle és más slágerekkel feltűnt tinisztárétól, aki Britney Spearsszel vetélkedett azért, hogy a No. 1 legyen a műfajban (és ezt a versenyt bizony nem ő nyerte meg).

Másrészt a 2002-ben megjelenő, Stripped albumhoz társuló rosszlányos, feketére festett hajú Xtinától, aki szexragadozóként próbálta újradefiniálni magát, jócskán meglepve a külvilágot. Magazinok címlapján pózolt meztelenül, Dirrty címre keresztelte egyik kislemezét, és az egész album tocsogott a nyilvánvaló szexuális utalásokban, amely elterelte a figyelmét Christina legnagyobb fegyveréről, a hangjáról. Helyette mindenki megdöbbenten figyelte, hogyan lett szőke, ártatlanul szexis kislányból, egy Mad Max-be illő utcalány.

A Stripped eleinte nem is lett akkora siker, mint azt várta, első lemezével ellentétben nem sikerült a Billboard lista élére kerülnie, és a kritikusok is meglehetősen könyörtelenek voltak vele szemben. Igaz, szép lassan mégiscsak elkelt belőle 12 millió példány világszerte, és Xtina, vagyis Christina sötétebbik énje sikeresen elvégezte a feladatát, nem is volt rá többé szükség.

Az énekesnő újra szőkén jelent meg, de ez már egy daueroltatott, visszafogottan szexis Christina Aguilera volt, aki egyrészt férjhez ment, majd nekilátott új albuma felvételeinek. Az első kislemez, az Ain't No Other Man (mely újdonsült urához, Jordan Brotmanhez íródott) szép sikerrel szerepelt a listákon nyáron, míg az albumtól azt várják, ismét repítse vissza, a még mindig csak 26 éves Christinát a lemezlisták élére. Ehhez olyan vendégek segítenek, mint az egyik legelismertebb hiphop producer (DJ Premier), az egyre felkapottabb Mark Ronson (ő az idei év egyik felfedezettjét, Lily Allent is segítette), és persze Linda Perry, aki Pinktől kezdve, Gwen Stefanin át, Kelly Osbourne-ig sok mindenkinek írt már sikerszámokat, sőt, Christina Beautiful című slágerét is ő jegyezte.

A Back To Basics (mely a jövő héttől 2699 Ft-ért szerezhető be a Zeneáruházban) első CD-jén nagy újdonságok nincsenek, ugyanazt a jól bevált, mainstream R&B-t halljuk, amely eddig is Aguilera megszokott stílusa volt, noha feltűnik orgonán Steve Winwood, illetve előkerül egy Allen Toussaint-hangminta, de alapjában a hangzás hasonló a korábbiakhoz. A második lemez jelenti az igazi változást: itt szerepelnek a Linda Perryvel írott dalok, amelyek szándéka szerint visszanyúlást jelentenek az "1920-as, 30-as, 40-es évek dzsessz, blues és soul világához, egy modern csavarral". A korábbi albumaival ellentétben, itt Christina mindegyik számnál fel van tüntetve társszerzőként, és producerként is jegyzi az egész lemezt.

Az biztos, hogy jobban áll neki ez a külső, mint ahogy a Stripped idején láttuk, és a szexualitás sem türemkedik ki olyan erőltetetten minden számból, sikerült jól eltalálnia az egyensúlyt, és egy olyan albumot készíteni, ami illik az egyéniségéhez, de ugyanakkor a megszokott vásárlóközönséget is kielégíti.

[origo]